Leövey Klára, iskolánk névadója 1821. március 25-én született Máramarosszigeten. Életének alakulására a legnagyobb hatást Teleki Blanka gyakorolta, akinek nyomán Leövey Klára is a magyar nőnevelés céljainak szentelte életét.
1846-tól már Pesten tanított Teleki Blanka intézetében. Tanártársa volt Vasvári Pál is. Leövey Klára az 1848-as forradalom önfeláldozó résztvevőjévé vált: ápolónőként tevékenykedett és követte a kormányt Debrecenbe is, ahol részt vállalt a szabadcsapatok felszerelésének összegyûjtésében.
A szabadságharc leverése utáni időszakban Teleki Blankával együtt segítették a bujdosókat, és igyekeztek ébren tartani a nemzetben a reményt. Tevékenységükért letartóztatták őket. Leövey Klára ötéves börtönbüntetéséből három évet a hírhedt kufsteini várbörtönben töltött.
1859-től Leövey Klára Máramarosszigeten ismét tanítani kezdett. 1861-től átvette az iskola igazgatását. A megyei közigazgatás azonban félve az intézményben folyó hazafias nevelés gyújtó szellemétől, bezáratta az iskolát. Leövey Klára ekkor Párizsba utazott, ahol francia és emigráns magyar családoknál házitanítóskodott.
1865-ben tért vissza Magyarországra. Ez időtől kezdődött publikációs tevékenysége. Egyik alapítója volt a Máramarossziget címû folyóiratnak, és sok írása jelent meg a fővárosi és más vidéki lapokban is. Írásai többnyire visszaemlékezések a szabadságharcra. A kiegyezést elutasította, ‘nem engedett a 48-ból’.
1889-ben a rohamosan fejlődő Budapestre költözött, a társadalmi és irodalmi élet tevékeny alakjává vált. Szellemi frissességét, tettrekészségét idős korára is megőrizte.
Hazaszeretetben leélt hosszú, termékeny életének egy tragikus baleset vetett véget: 1897. április 8-án egy omnibusz halálra gázolta.